Visszafizettetnék a szabadságot - milyen jogon?

2017.04.20.

Minden héten más, a munkavállalók, és a munkáltatók közt fennálló foglalkoztatási kapcsolatok tartalmi elemeit érintő kérdés kerül megválaszolásra, különös tekintettel a vonatkozó jogszabályi háttérre, annak aktuális változásaira, és gyakorlati alkalmazásának jellemzőire. - Pécsi Napilap -

Tisztelt Napilap! Munkaviszonyom a közeljövőben megszüntetésre kerül. Mivel az idei évben eddig több szabadságot vettem igénybe, mint ami időarányosan járt volna, a munkáltatóm szerint ezt vissza kell fizessem. Én viszont úgy tudom, hogy ez a szabály már megszűnt.

A régi munka törvénykönyve erre vonatkozó rendelkezése 2013. január 1. napjával valóban hatályon kívül lett helyezve, azóta a törvény nem tartalmaz kifejezett tételes jogi szabályt arra az esetre, amikor a munkavállaló az időarányoshoz képest több szabadságot kapott egy év közbeni munkaviszony megszűnés/megszüntetés esetén. Az egyik vélemény szerint kifejezett jogalap hiányában a munkáltató nem követelheti vissza a túladott szabadságot a munkavállalótól. Ezen álláspont szerint „túlvett” szabadság esetén jogalap nélkül kifizetett munkabérről sem lehet szó, mivel a szabadság a kiadás időpontjában megfelelő jogalappal került kiadásra.

Van azonban az Mt-nek két olyan rendelkezése, amely korlátozottan ugyan, de a feltételek megvalósulása esetén megteremti a jogalapot a túladott szabadság pénzben történő munkáltatói visszakövetelésére. Egyrészt a túlvett szabadságra járó díjazás jogalap nélkül felvett munkabér, amely 60 napon belül visszakövetelhető a munkavállalótól. Ha azonban ezt a díjazást 60 napnál korábban fizette ki a munkáltató, a visszakövetelésre csak akkor van lehetőség, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. Ez azonban nem valósul meg, hiszen a szabadság kiadásakor még egyik körülmény sem állt fenn, a munkavállaló akkor a szabadságot még jogszerűen vette igénybe, és a kifizetés csak utóbb, a munkaviszony megszüntetésekor, megszűnésekor vált alaptalanná.

Egy másik, a téma szempontjából lényeges törvényi rendelkezés szerint, ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok miatt az elszámolás módosítása szükséges, a tárgyhónapra vonatkozó munkabér-elszámolás módosításáról legkésőbb a következő havi munkabér elszámolásakor tájékoztatni kell a munkavállalót. Ha a munkáltató kevesebb munkabért fizetett, akkor a különbözetet a következő havi munkabérrel egyidejűleg kell kifizetni. A többletkifizetés pedig az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint levonható a munkavállaló munkabéréből.

Eszerint tehát, ha a munkavállaló a tárgyhónapban szabadságot vett igénybe, de ezt követően a munkaviszonya megszüntetésre kerül, és az elszámolás során kiderül, hogy az időarányosan járó szabadságnál több került kiadásra, akkor a munkáltató az utolsó havi munkabér elszámolását módosíthatja, és a munkavállaló munkabéréből a többletkifizetést az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint, azaz a munkavállaló hozzájárulása nélkül, a levonásmentes munkabérrészre tekintet nélkül levonhatja.

Fontos megjegyezni ugyanakkor a „túlvett” szabadság ilyen módon történő érvényesítésére csak az előző hónapban igénybevett többletszabadság esetén van lehetőség.

Álláspontom szerint a kétes helyzet megnyugtató rendezése érdekében az erre vonatkozó törvényi szabályozást szükséges lenne módosítani.